Herman Ottó, iskolánk névadója

Neve nem "áruvédjegy" - iskolánk, a Herman Ottó Gimnázium vele ékes, homlokán viseli. Mellszobra az első emeleti folyosó végén egy selyemmel letakart emelvényen hallgatja a be- és kicsöngetést, a tanteremből kitóduló diákokat, a kémiaórára csöndben sorakozókat, a hónuk alatt a naplóval a tanáriból kilépőket... Negyven éve a miénk.

Miért Ő? Mert úgy érezzük, közünk van hozzá, hiszen egy diósgyőri kincstár kirurgus fiaként született 1835-ben, s mert hat testvérével úgy nőtt föl, hogy nevükön szólította a madarakat, a bokrokat, réti virágokat... Itt, a közelünkben volt gyerek, innen indult útjára: közünk van hozzá. Ízig-vérig magyarrá vált a kis "Karl", a szepsi szász család sarja, annyira, hogy 1848 márciusában magyarul harsogta a forradalomtól megrészegült Miskolc város népének: "Éljen a szabadság!", s szép gyöngybetűivel sokszor lemásolta: "Talpra magyar, hí a haza!" Mert a kis Herman Ottó, a líceumi diák gyerekes-naívan a tüzérséghez jelentkezett, ágyút tisztogatni, hazát védeni - hogy inkább haljon meg, mint "sehonnai bitang" legyen...

Kolozsváron 1864-1872 között kezdte sokkirányú tevékenységét. tudományos dolgozatot publikált, hírlapi cikkeket írt, politizált, részt vállalt az Erdélyi Múzeum Egylet programjának megalkotásában és végrehajtásában. Ornitológus volt, aki nem a külsődleges jegyek alapján rendszerezte a madarakat, hanem életmódjuk alapján - Linné nyomdokain haladva.

Az igazi hírnevet az 1876-ban megjelent, kétkötetes, magyar-német nyelvű műve -a Magyarország pókfaunája - hozta meg a számára. 1875-ben Budapestre költözött, a Nemzeti Múzeum állattani osztályának segédőre lett. Aktívan politizált, s néhány év múlva csatlakozott a Függetlenségi Párthoz, 1879 őszén pedig Szeged város képviselőjeként mutatkozott be a parlamentben. Politikus, szaktudós, olvasóegyleteket szervez, előadásokat tart, rendszeresen vállal tudománynépszerűsítő munkákat. Felfogása szerint a tudomány feladata a hasznosság - szép példája ennek A filoxéra ügyében címmel megírt közleménye, amely segít védekezni a nagy károkat okozó kór ellen.

Herman Ottó - mert nevét már ekkor magyarosan írta - nem elvont szobatudós volt, hanem olyan ember, aki a tudománytól várta a magyarság nemzeti-történelmi tudatának megerősítését, nemzetközi hírnevének megalapozását. Ezért hozta létre a Természetrajzi Füzeteket, hogy általuk a tudományos eredmények külföldre is eljussanak. Mindig megmaradt az egészséges középúton - elutasította a külföldmajmolókat és a provinciálisan elzárkózókat egyaránt. Hatalmas levelezése azt tanúsítja, hogy kiterjedt kapcsolata volt több világhírű természet- és néprajztudóssal.

Ő maga is tudósa volt a néprajznak, népnyelvnek: kiemelkedő jelentőségű A magyar halászat könyve című munkája 1883-ból. Máig használja a szaktudomány ezt a munkáját.

1887-ben felkeresi Turinban Kossuth Lajost, s beszámol a függetlenségi ellenzéki mozgalom helyzetéről; 1888-ban norvégiai útja alkalmával megvizsgálja a madarak világát (Az északi madárhegyek tájáról).

1891-ben egy ház alapozása közben a Avas lábánál három jellegzetes formájú kődarabra bukkannak. Herman Ottó A miskolczi paleolith lelet című tanulmányában bebizonyítja ősi eredetüket, felhívja a figyelmet a pleisztocén kori ősember első nyomára hazánkban. ő figyel föl a Szeleta-barlangbéli leletekre is.

1893. június 6-án Miskolc városa választja meg országgyűlési képviselőjének. A következő három esztendőben erejét lefoglalja a millenniumi kiállítás előkészítése, a pásztorok és halászok életével foglalkozó rész tervezése és kivitelezése. munkája képviseli Magyarországot az 1900-as párizsi világkiállításon.

1914-ben - halála évében - jelenik meg a hatalmas népnyelvi anyagot feldolgozó könyve, A magyar pásztorok nyelvkincse.

Polihisztor volt, több tudományág elismert szakembere. Neve, példája azt sugallja minden hermanos diáknak (lám közszóvá magasztosult a vezetékneve!), hogy mindenki előtt nyitva áll a tudomány kapuja. Az egész olyan egyszerűen kezdődik: a madarakkal, amelyeknek a dalára felfigyelünk; néhány régi kődarabbal, amelyre rábukkanunk; egy életmóddal, amelynek tanúi vagyunk... A világ ma is a felfedezőkre, utazókra, szeretettel ráfigyelőkre, tanúkra és megmentőkre vár...

Herman Ottó Gimnázium. A neve biztat, fölemel és kötelez mindannyiunkat. A tanítványai vagyunk.

A Herman Ottó Gimnázium rövid története

" A régi Herman"

Az iskola első épületében (ma Városház tér 5.) 1878 óta, tehát 109 éve folyik oktatás. A Bükk Zsigmondné Sebe Terézia által adományozott telken és házban, ékeket kibővítve és felszerelve, Samossa József egri érsek alapított először hatosztályos népiskolát. Ekkor települtek ide a szatmári anyazárdából az irgalmas rendi nővérek.

1889-ben a népiskola felső leányiskolával bővült, majd 1907-ben Samossa érések rendeletére a másodfokú felsőbb leányiskolát nyilvános jellegű négyosztályos polgári leányiskolává alakították.

1927-ben Borsodban elsőként öt évfolyamú tanítónőképző nyílt az épületben Szmrecsányi Lajos egri érsek engedélyével. 1930-ban alsó tagozatos gyakorló iskolát szerveztek hozzá, ez később (1934.) kéttagozatúvá vált.

1927-ben a Kun József utcában (ma Kis-Hunyad utca) internátus céljára új épületszárnnyal bővült az intézmény.

1934 nyarán a tanítónőképzés számára az udvarban egyemeletes épületet emeltek.

1938-ban megindult a líceumi képzés, és létrejött az érseki római katolikus leánylíceum és tanítóképző intézet.

1939-ben megvették internátus céljára a Hunyadi u. 6. szám alatti Pataky-házat.

1948-ban államosították az intézményt, létrejött falai között a Városház téri Állami Általános Leányiskola, és itt működött az Állami Tanítónő- és Óvónőképző Intézet is, utóbbi 1948 és 1950 között.

1950 után az általános iskola mellett a tanítónőképző maradt meg 1957-ig.

1957-ben a helyi tanács a megszűnő tanítónőképző és a megszűnt általános iskola helyére leánygimnáziumot szervezett az épületben. Öt gimnáziumi osztályt telepítettek ide.(A tanítónőképző még három osztállyal megmaradt, az utolsó évfolyam azonban már Sárospatakon képesítőzött.)

1957-ben vette fel az iskola Herman Ottó nevét.

1963-tól bevezették a koedukációs képzést.

1993-ban a katolikus egyház visszakapta az épületet, a Herman Ottó Gimnázium új helyre költözött. (Tízeshonvéd u. 21.)

"Az új Herman"

Az új iskola legrégibb épületrésze (a jelenlegi menza) sörfőző műhely volt, amelyre már XVII. századi források is utalnak. Mai formáját a XVIII. század végén, illetve a XIX. század elején nyerte el. (1883-ban főztek itt utoljára sört.)

1889-ben a Serház utcában (a mai Tízeshonvéd utca), egyemeletes laktanyát építettek, amelyet József főhercegről neveztek el. Falai között a 10. honvéd gyalogezred kapott helyet.

Az első világháborúban legendás hírnevet szereztek e "tízes honvédek". (1928 óta viseli az utca ezt a nevet.)

Az első világháború, illetve a honvédség átszervezése után már nem használták az épületet laktanyának.

1926-ban Csáki István tervező emeletráépítési terve alapján kétemeletes lett az épület.
Ezután csendőrparancsnokság, majd 1945 után a Miskolci Járási Rendőrkapitányság működött itt. Használták honvéd továbbképző intézetként, majd újra laktanyaként. 1957 és

1980 között a járási és megyei munkásőr-parancsnokságnak, 1964 és 1989 között pedig a pártoktatási igazgatóságnak adott helyet.

1987 és 1989 között felújítási munkálatokat végeztek az épületen, 1989 végén azonban leálltak a munkával. 1991-ig állagmegóvás nélkül ki volt téve az időjárás szeszélyeinek.

1992-ben a városi közgyűlés döntése alapján a Herman Ottó Gimnázium épületét visszakapta a katolikus egyház, ezért az intézményt új épületbe költöztették.
1993-ban elkészült Pirity Attila tervei és irányítása alapján a gimnázium új, gyönyörű épülete a Tízeshonvéd u. 21. szám alatt. Az iskola beköltözött új székhelyére.
1994-ben a négyosztályos képzés mellett megindult a nyolcosztályos gimnáziumi képzés is.

1995-ben átadták a megépült tornacsarnokot is az épülettel szembeni oldalon. Az új épületegyüttest és az iskolát átkötő híd kapcsolja össze.